Október 10 Tegnap 41 kg-val róttam az utakat, sokat sétáltam, imbolygó testemmel. Boldog, mosollyal felruházó dalokat hallgattam, és valóban, tényleg mosolyogtam. Kezd olyan lenni az arcom, a testem, mint szondával, mégis tudom, most nem tehetik ezt velem. Nincs, aki megtegye. Azt teszek, amit…

Október 7.   Tegnap ugyanilyen hangulatom volt, mint ma, mégis egész produktív voltam, már ha nem a nyári életemhez vagy egy átlagos lány átlagos iskolába járós életéhez viszonyítunk. De összességében az összes napom kezd totál egyhangúan ugyanolyan lenni. Van az a film, amikor a csaj ugyanazon a…

A létezésem 2021. október 19-én vonultam be önkéntes alapon egy pszichoterápiás osztályra Anorexia Nervosa és Borderline személyiségzavar diagnózissal. Stigmatizált betegségek, mégis, aki ismer, nem ez alapján ítél meg, mert ezek alapján lehetetlen, és nem eredményes megítélni egy személyt. Ami…

Anorexia Nervosa testközelből   Mielőtt elkezdeném az osztályon töltött időszak napjait bemutatni, talán érdemes elmondani, miért hoztam meg azt a döntést, hogy osztályos körülmények nélkül nem tudok felépülni az Anorexia Nervosaból. Már nem szégyellem, ami velem történt, bár eddig sem titkoltam,…

Azt hiszem, ez teszi kellemessé a kórházi vasárnap estét. (Naplóbejegyzés; 2018.09.09.) Ha már itt kell lennem, legyek itt jól. - Mondtam én, majd tettre találtam.    Szerencsére a szobámnak kitűnő adottságai vannak ahhoz, hogy egy igazán hyggelig kis kuckót teremtsek magamnak. Természetesen…

A kórházi napok ismét beköszöntöttek az életembe, s amennyire nem vártam, annyira van itt. Hirtelen jött, még jól is voltam (az erősebb köhögéseket leszámítva). Megtudtam, pislogtam egyet és lám, itt vagyok. Ha kicsit tervezettebben ér, talán könnyebb bevonszolni magam. A pihenés előnye azonban még…

Lám, eljött az utolsó nap is. Felkelt a nap, és érzem, vége van valaminek. Nincs több filmezés, jó kis matekozás, magyarozás, angolozás, nincs több branül elromlás, vénagyulladás, elmúlik a városi zaj, meg az oxigén bugyogása a fülem mellől. Hatkor keltem, ahogy Jó fej nővér köti be az infúziót.…

Az utolsó nap. Nincs mit mondanom, megszerettem itt az embereket. Hiányozni fognak, s az érzés, ami elfog, rossz.Nem tudtam elaludni. Figyeltem a hangját a városnak, s olyan gyönyörű volt minden. Vártam, hogy bejöjjön az éjszakás az infúzióval. Reggel pedig Jó fej nővér ébresztett, de Sumi nővérrel…

Egészen úgy érzem, hogy belaktam ezt a helyet. Fehér falai védelmet nyújtanak, s annak foltjai otthont teremtenek. Minden jó könyv, fényfüzér, étel, ital jó barátom. De ami még ide köt, az az a jó sok ember, kiknek szívében szeretet s jó szándék lakozik, mert ez a munka hálás munka, s mindig…

Ma is branül csere volt, amit tegnap reggel helyeztek be, az mára felmondta a szolgálatot, így ma reggel kaptam egyet a jobb karomba. Semmi kéz, egyenesen az alkarba helyezték. Nem fájt, csak kicsit fura érzés, de legalább van két szabad kezem. Összeszámoltam, ez a 6. branül, de összesen 10 szúrás…