Anorexia Nervosa testközelből

  Mielőtt elkezdeném az osztályon töltött időszak napjait bemutatni, talán érdemes elmondani, miért hoztam meg azt a döntést, hogy osztályos körülmények nélkül nem tudok felépülni az Anorexia Nervosaból. Már nem szégyellem, ami velem történt, bár eddig sem titkoltam, de ezúttal szeretném testközelből bemutatni "Anat". Hogy ki ő? Majd meglátjátok! Kiknek írom? Mindenkinek, de amit tudnotok kell: Nincsenek tabuk, így ha ebben a betegségben szenvedsz, csakis saját felelősségre olvasd, de azt gondolom, ha érintett vagy, semmi újat nem fogok mondani neked. Ha viszont az elején jársz, kérlek fontold meg, elolvasod-e, senkit nem szeretnék gödörbe lökni! Ha ismerősöd, gyermeked, barátod érintett, elolvashatod, mit él át (legalábbis részben). Bárki, aki idetéved, ez őszinte lesz, most szólok.

  Mielőtt beleestem volna az utolsó - de legrosszabb - aktív anorexiás szakaszomba, leérettségiztem, választott tantárgyam a pszichológia volt. Egy jel lett volna, hogy az egyik rövid esszé téma az Anorexia Nervosa volt? Nem tudom, én hitetlenkedve ugyan, de max pontosra megírtam. Aztán mocskosul visszaestem. Hogy mi a betegség definíciója röviden? Én így írtam le: 

  Az Anorexia Nervosa olyan evészavar, melyet az egyén destruktív táplálkozása, testsúlyának 15%-os csökkenése, társadalomtól, családtól és barátoktól való elhidegülése, tápanyaghiánya, súlyos esetben halála jellemez.

  Tünetei a felsoroltakon kívül sokszínűek, egyénenként eltérőek. Mentális betegségek kísérő tünete vagy társult betegsége lehet, az életminőséget így is és önálló mentális zavarként is rontja. Leglátványosabb tünete a fogyás, amely az egész szervezetet megterheli. Acetonos lehelet, belassult emésztés, ionvesztés, vitaminhiány, száraz bőr, liluló körmök a rossz vérkeringés miatt, és alacsony testhőmérséklet jellemző tünetcsoportja az éheztetésnek. A pulzus kritikusan alacsony is lehet. A szervi tünetek mellett természetesen mentális tünetek is jelentkeznek. A beteg tudata alakilag beszűkült, fókuszban az étel és étellel kapcsolatos elmélkedések állnak. Verbális és nonverbális kommunikációja is lassú, nagyon zárkózott. Nők esetében a nőiesség elvesztése is jelentkezik (mind menstruáció elmaradásában, mind alkatilag). Szorongásuk szintje magas, de mindent megtesznek a fogyás érdekében. Saját világuk torz, az alapvető motívumok (éhség csökkentése) teljes tagadásában élnek. Saját testüket tévesen ítélik meg (testképzavar), masszív zsírfóbia és kövérségtől, hízástól való félelem öleli őket körül. Betegségtudatuk rendszerint nincs, és a környezetük figyelmeztetéseit sem fogadják be.

  A betegségnek biológiai, genetikai, társadalmi és környezeti okai is lehetnek. Számos anorexiás került ki, vagy él még mindig főleg érzelmileg vagy fizikailag abuzív családban, melyre sokszor a parentifikáció is jellemző, ami nagy súlyt fektet a beteg vállára. Ezek a lányok és fiúk rendkívül maximalisták, a kontrolltartás vágya szinte minden percüket kiteszi. Ha ez az általános kontroll kikerül a kezükből, éhezéssel kompenzálnak. Sok eset hátterében szexuális abúzus vagy nemi erőszak található meg. A megtapasztalt elutasítottság, az akarat semmibevétele, az emberekben való csalódása süllyeszti az egyént az anorexiába, melyet sokszor megszemélyesít, egyesek pszichotikus tüneteket is tapasztalnak (látják „Anát”). A társadalmi nyomásnak, szépségideálnak, tökéletesség követésének és diétakultúrának eleget téve az egyén lassan, alig észrevehetően tud belecsúszni a betegségbe.

  A betegek túlnyomó részét serdülők teszik ki (13-25), nők és férfiak egyaránt érintettek. Többen szenvednek benne, mint ahányan kezelésben is részesülnek, ami annak köszönhető, hogy a betegek jórésze nem teljesít minden fizikai kritériumot, DE ettől még szenved a tünetektől. 

Rövid bemutató után kezdődjön a kaland, miből állt a létezésem, mielőtt élni kezdtem, és hogyan kezdtem el élni?

~ Rózsalány