Tudom, kicsit eltűntem, de fontos dolgom volt. Kerestem önmagam... Más kérdés, hogy mennyire találtam meg, de egy slam poetry erejéig sikerült letisztulnom. Történet a következő (kulisszatitkok):   Halad a blog, ugyanis ennek köszönhetem a felkérést, miszerint adjak elő egy slam poetryt az iskola…

  Próbáltam elkerülni, kikerülni, elfutni előle, de csak rám zuhant az a pléd. :D Először jó mókának tűnt, most pedig hiányzik, ha nincs rajtam. Idén úgy jött össze, hogy nulladik órám is van, így már akkor is bent vagyok a suliban, mikor még ki sem keltem az ágyból. Az én első ilyen hajnali órám…

Olyan, mintha megszűnt volna az a finom kis fátyol, ami a szemem előtt volt két hétig, és most újra belecsöppenek a keserű élet zakatolásába. Nem kellene, hogy ilyen legyen. Boldognak, szeretetben gazdagnak kellene lennie, olyannak, amiből nem szeretnék elmenni. (Naplóbejegyzés; 2018.04.18.)   …

Este volt egy rémálmom. Nem emlékszem tisztán, de főszerepben az iskola volt. Egy kellemes, napsütötte szombaton bent kellett dekkolni az iskola épületében, és még tanítottak is.  Jaj, nagy baj! Nem álom volt... Teljesen érthető okokból (hosszú hétvége érdekében egy napot ledolgozunk) bújtuk a…

Óvatos léptek kopogtak a padlón. Barna, kontyba fogott haj igyekezett az ajtó felé, majd egy gyönge kéz megmarkolta a kilincset. Nehéz táskát cipelt, benne az iskolai tankönyvek, és egy ötvonalas füzet. A lányka, ahogy belépett az ajtón, ledobta súlyos terhét a válláról, és szégyenlősen köszönt.…