A történet sehogy sem kezdődött, és vége sincs igazán. Ez csupán egyetlen mondat, egy vélemény, ami elhangzott egy óra keretében. Nem volt kedvem vitatkozni, nem is ez volt a téma, de pár napja mégis ez a kérdés jár a fejemben. Többször átnyálaztam, próbáltam választ találni, és azt hiszem meg is találtam: Nem!

   Nem kell értékelned, ha nem akarod. Ez nem kötelező, nyilván, veled még nem történt olyan dolog, ami miatt hálát kellene adnod minden létfontosságú szerved működéséért. Adja Isten, hogy sose történjen ilyen! Ennek ellenére mégis azt mondom, néha vegyél egy mély levegőt egy szmogmentes terepen, és köszönd meg, hogy a tüdőd addig tud telni, ameddig jól esik. Ahogy apám mondta kevésbé diszkrét módon, "Örülj, hogy lyuk van a seggeden!", és néha amikor egy jó kis újsággal bekuckózol a mellékhelyiségbe, jusson eszedbe, hogy ez neked milyen könnyű most, és szenvedésmentes. Néha, amikor iszol vagy eszel, ne csak az eléd tett ételért adj hálát, hanem azért is, hogy le tudod nyelni. Legyél boldog azért józanon is, hogy amikor részeg voltál, azt a sok piát el tudta viselni a májad. Hallgattad már sztetoszkópban a szíved? Csodálatos dolog hallani az életed hangját, azt a pontos szerkezetet, ami működtet téged. Néha érintsd meg a mellkasod, és érezd a lüktetést, ami hajt téged. Nem kell értékelned, hogy van agyad, veséd, karod, lábad, tudatod, egészséges tested, inzulinod, ha nem akarod. De annyival szebb lenne, ha már semmi jót nem látsz magadon, mert úgy alakult, hogy nem látod az alagút végét, akkor a szívedre tennéd a kezedet, és azt mondanád: "Köszönöm, hogy dobogsz!". Hidd el, a szíved nem egy szép darab, mégis annyira gyönyörű. Véres meg minden, de mégsem különbözik a többiekétől. Ha pedig igen, akkor keress másik létfenntartó szervet, ami nem működik rendellenesen. ;) Ha pedig semmi gondod nincs az életben (amit kétlek, mert mindenkinek meg van a maga keresztje), de értékeled a kaját, a barátaidat, szüleidet, akkor ne hagyd ki a levegődet sem.

   Voltál már megfázva? Hadd válaszoljak helyetted! Igen... De szólj, ha tévedek. Szerintem már mindenki élt át pár napot bedugult orral, és valamelyik köptetőt már tuti, hogy próbáltad. Nos, akárhogy is nézem, de lefogadom, hogy alig vártad, hogy egy köhögésmentes napod legyen végre, amikor nem kell folyton a zsebkendőért kapálóznod. Elárulom, én is várom a megfázások végét, mert bármennyire úgy a legkönnyebb elmagyarázni a CF-et, hogy "Olyan, mint az asztma, csak teljesen más", vagy úgy, hogy "Mintha egész életemben meg lennék fázva", de ezek közül egyik sem igaz. Jó, az asztmás igen, de csak azért, mert meg lett toldva egy "csak teljesen más"-sal. A nátha/megfázás betegség, a CF annyira nem. Rossz, meg minden, de nem tömény fájdalom egy életen át, mint a megfázás egy héten keresztül, amikor pirosra dörzsölöd az orrodat, és minden köhögés fáj. Szóval elég, ha annyit mondok, képzeld el a mindennapjaidat úgy, mintha meg lennél fázva, csak minden tünetet törölj ki a fájdalommentes köhögésen kívül. Nincs piros nózi, torokfájás, levertség, láz stb., csak a köhögés. Neked ennyi is idegesítő és valószínűleg egy idő után elviselhetetlen lenne. Van, mikor jobb, de van, amikor nem tudod kiköhögni mindet, és 0-24 azt érzed, hogy van ott valami. Nem tudsz elég nagy levegőt venni, ha sietsz, akkor elfáradsz. De nem ez a helyzet (ha ez a helyzet, akkor ne vedd magadra az E/2-őt), és pont ezért kellene értékelned szerintem, hogy tudsz jó mély levegőt venni.

   Nem azért írom, mert én most nem tudok olyan mély levegőt venni sokszor, mint amekkorát szeretnék. Van, aki sokkal kevesebb levegőhöz jut, mint én. De épp ez a lényeg. Neked még nálam is több jut, ha én értékelem azt, amit én kapok, és jó lenne picit több, de így is tök jó, akkor te azt, amit te kapsz, miért nem értékeled?

Egy rózsalánynak vagy rózsasrácnak ez kell, hogy nagy levegőt tudjon venni. Neked?

   Ez a csöpp kifakadás szól annak, aki olvassa, de kicsit sem bántó szándékkal. Szó, ami szó, nem baj, ha nem értékeled, de szerintem boldogabb lennél, ha hálát tudnál adni ezekért is, ha még nem teszed.

- Rózsalány