Ma szombat van, tanítási nap. Nem kellett az öt szülői igazolásomból egyet erre a napra pazarolnom, pedig itthon vagyok. Elaludtam, ébresztőt is elfelejtettem beállítani, így kipihenten keltem fel kilenc órakor. Ha akarom, megtehetem. Bár gyűlölöm azt a szót használni, hogy 'megtehetem', de igaz, ami igaz, ez így van. Eltelt már pár nap, hogy nem kötelező bejárnom órákra, és azt hiszem tudok a tanulási formával kapcsolatban saját élményt is mondani.

   Meglepődtök, ha azt mondom, szinte semmi nem változott? Ha igen, ha nem, ez akkor is így van, oka pedig nem más: Ki akarom küszöbölni azt, hogy elszakadjak az iskolától.

   Sokszor megkaptam azokat a mondatokat valamilyen formában, hogy 'nem tartozol már ide', 'ha én a helyedben lennék, sosem járnék be', 'én biztos minden órán ennék'... stb., de nem feltétlenül ilyen egyszerű a dolog.

• Először, mert minden magántanuló az osztályához tartozik, akkor is, ha a tanuló valóban nem jár be egy órára sem. Más kérdés, hogy a diák már a kezdetektől fogva az, és tényleg ismeretlen az osztály számára, vagy időközben volt szükség a váltásra, de még így is bejár (én).
• Következő mondat: Ha a helyemben lennének, attól függ, mit csinálnak, hogy melyik tanulási módszer válik be nekik a legjobban. Ha meg tudnak tanulni egy könyvet otthon, és levizsgáznak belőle, hajrá. De számítani kell, hogy kimarad egy csomó mindenből: közösség, iskolai programok, nem szidhatja együtt a tanárokat az osztállyal ;) . Akinek azonban magyarázatra van szükség a tanuláshoz, az óra nagyban rásegít az otthoni elsajátításra, semmiképpen sem érdemes kihagyni sok órát, mert homály lesz a buksiban (én). Így amiket kihagyok, azok olyan tantárgyak, melyekből nem érettségizek, és csak túlélésre megy, bár van amikor olyanra is bemegyek.
• Harmadik mondat: Igen, valóban megtehetném elméletben, hogy órákon egyek, ha úgy jön ki, bár ez egyik tanárommal sincs közölve szerintem, mert nem élek a lehetőséggel. Ha előfordulna, hogy egy-két alkalommal a maradék fél szendvicsemet órán kellene befejeznem, engedélyt kérhetnék, és betegségemre hivatkozva meg is kapnám azt, de ilyen szinte soha nem fordul elő. A 'minden órán ennék' azonban már inkább a tanár ellen fordul, mint az egészség érdekében. Ha meg tudod oldani szünetben, oldd meg akkor, mert semmi szükség arra, hogy az osztálytársak is a nyálukat csorgassák az összes órán, és te se tudj figyelni a finom kaja miatt. Általában egészséges embereknek többek között  ezért sem engedik az evészetet órán.

  Megértem, hogy sokaknak érthetetlen, hogy legális szabályszegőként miért tartom be a rám már nem is vonatkozó szabályokat, de erre is van okom. Kényelmes típus vagyok, ha elengednék mindent, úgy maradnék. Egyszerűen ennyi, ezért nem lógom el az összes órát, az összes napot, ráadásul nem egy ember lenne, aki rossz szemmel nézne rám emiatt, bár tudom, nem ez a leglényegesebb. Megfelelni csak magamnak kell ebben az ügyben, úgy járok be, ahogy nekem kényelmes, megfelelő, hiszen ezért választottam ezt az utat.

Előnyök: 

• Reggel van időm elkészülni, lelkiismeretesen megcsinálni a kezelést.
• Ha nincs kedvem végig ülni egy unalmas órát, helyette tanulhatok is egy rögtönzött lyukasórában.
• Ha nincs erőm bemenni egy órára, pihenhetek egy babzsákon az aulában. (Igen, nálunk van babzsák, mert miért ne. :D)
• Nem kell aggódnom, hogyan igazolom le a hasmenéstől elromlott, itthon maradós napokat.
• Azon se kell aggódnom, hogy mi lesz, ha túl lépem a 250 óra hiányzást.
• Ha éhes vagyok, van időm nyugodtan megebédelni.
• Kevesebb a stressz!!!
• Ezt még nem próbáltam ki, de ha szükségem van levegőre, sétára, kisétálhatok a suliból, és tehetek egy kört.

Hátrányok:

• Az általam létrehozott lyukasórákat egyedül kell eltöltenem, az iskola kong, és üres.
• Ha kihagyok egy órát, a tananyagot azért be kell pótolni. :D
• Bár ez csak az elején merült fel, és annyira nem hátrány, de előnyként sem fogom fel... Az egyetlen kérdés mindenkitől: Miért?

Az a helyzet, hogy kifogytam... Több előnye van, mint hátránya, de arra nem számítottam, hogy csak kettő és egy fél hátrányt találok. Bocsi! :)

   Összefoglalva azt hiszem, jól döntöttem. Az, hogy magántanuló vagyok, egy dolog alól sajnos nem ment fel: Így is kell tanulnom a jövőheti dolgozatokra, szóval irány! :D

-Rózsalány