Talán már kezdünk kijózanodni a filmből, így lecsendesült a körülötte zajló felhajtás is. Most már csak úgy emlegetik, hogy "Tudod, az a romi film, amiben nem érhetnek egymáshoz a szerelmesek". A vetítések ideje alatt viszont mindenhol belebotlottam abba, hogy valaki a filmet emlegeti, a CF-ről beszél stb. Még egy kicsit jól is esett, hogy lám, már tudják...

  Sok szempontból szeretem a filmet, de a vászonra dobása után több viszonylag negatív hatásával is szembesültem.

 Többek számára ismerős a Tik-tok alkalmazás, ahol zene illetve hangok alá kreálhat az ember videót, így végeredményben csak annyi a dolgunk, hogy tátogjunk, táncoljunk, rajzoljunk stb., és kapunk egy kész videót hanggal együtt. Elindult egy trend a Két lépés távolság zenéjével is, ahol a zene alá többféle videót is készítettek. Fallal elválasztott két szerelmespár szenved, hogy nem láthatja egymást, de ami engem valamiért zsigerből taszított, az az oxigénkanülnek használt fülhallgatók, műanyagcsövek, fonalak összessége, amivel illegették magukat a lányok a kamera előtt. Biztos vagyok benne, hogy hasonló trendek születtek a Csillagainkban a hiba után is, de természetesen a Két lépés távolság érthető okokból közelebb áll hozzám.

 Szóval lányok! Nem jó buli kanüllel az orrban, mert ez annak a következménye, hogy segítség nélkül nem kap elég oxigént a tested. Oxigénhiányos tüneteid lennének, nem kapnál levegőt, egy idő után örülnél, hogy élsz, és legfőbb vágyad az lenne, hogy futhass egyet kanül nélkül. Én is voltam kiskamasz, otthon az inhalátorom csövével alkottam kanült, mert menőnek tartottam, hogy valakinek van, és kíváncsi voltam milyen. De ezzel a Tik-tokos trenddel az a baj, hogy 18-20 év körüli fiatalok is csinálják, és ki is teszik. Lehet én vagyok túl kritikus, de engem ez valamiért zavar.

  Kövi eset: Instagramon bukkantam rá egy lányra, akinek "valaki_aki_beteg" volt a neve. Nem mondok ezzel semmit, ugyanis azóta teljesen megváltoztatta a nevét, nem tudnak sokan rákeresni, aki meg eddig is ismerte, annak nem mondok újat. Kibökte a szememet a leírásában említett CF-e, és a rengeteg szomorú, sírós emoji. Elvesztette a barátait, és beteg. A képei alá olyan szövegeket írt, hogy lehetetlen feldolgozni, nem bírom stb. Elkezdtem vele beszélgetni, de már első látásra is nagyon gyanús volt, főleg, hogy ilyen állapotban van, de egy CF-es sem ismeri. Beszélgetésünkből kiderült, hogy tüdőtranszplantációra vár, 30%-os Fev1-el. Amikor rákérdeztem a mutációjára, csak hárította a kérdést, de ennél jobb lett volna az is, ha annyit mond: nem tudom. A szülei meghaltak, a nővére kint él  külföldön, elvileg a kórházban él, egy olyanban, ahol van medence is, ahová leengeedik, ha jobban van..! (Medencébe, ráadásul kórháziba biztosan nem engednek egy listán lévő CF-est!) Nem tudott választ adni arra, hogy hogyan derítették ki neki a CF-et, vagy hogy mikor, de ezt még be lehet tudni annak, hogy tulajdonképpen árva. Említette három CF-es barátját, akik közül valószínűleg egyik sem létezett, vagy nem voltak CF-esek. De ezek még laza tények voltak, egy CF-ben abszolút nem jártas ember elhiszi neki. A bajok ott kezdődtek, amikor a 13 éves kislányon mellrákot diagnosztizáltak, lekapták a transzplant listáról, majd pár nappal vagy egy héttel később rám írt, hogy megműtötték. Kérdeztem, mivel... Azt mondta, kicserélték a tüdejét tegnap hajnalban (!!!!!!), a rákot pedig még a héten megműtik (!!!!!). Kérdeztem, hogy lélegeztetőn van-e, az válszolta, hogy még igen, de mindjárt leveszik (!!!!!!). A felkijáltó jelek magyarázata: műtét után pár órával nem írkálsz másoknak, főleg nem egy idegennek, akivel nem rég kezdtél el beszélgetni! Nem azért, mert milyen már, hanem azért, mert létezni alig tudsz, ráadásul valószínűleg még alszol. Tx után nem műtenek! Eleve kizáró ok a rák, ha egyszer amiatt lekapják a listáról, nem kerül vissza. Öt évre visszamenőleg nem dohányozhatsz, nem lehetsz alkoholista,  nem lehetsz rákos és nem lehet transzplantációt kizáró multirezisztens baktériumod. A lélegeztetőgépről meg aztán biztos, hogy nem vesznek le pár órával később! Itt bukott az egész, de a poén az, hogy a lány végig tudta, hogy CF-es vagyok, és nemcsak rólam, hanem még kettő CF-es és kettő érintett személy is bekövette. Egy idő után nem írt vissza a lány a kérdéseimre, amiket igazából csak azért tettem fel, hogy biztosra menjek, ő meg észrevegye magát. A képei egy hónappal az állítólagos tx-e után tengerparton készültek, és a tükör előtt pózolva olyan bomba alakkal, amit rengeteg CF-es sóvárogva nézne. Egy hónapig vannak kb. műtét után a tx-esek kórházban.... :)) Az egésznek ott lett vége, hogy egy barátnőm ráírt, megkérdezte, hogy CF-es-e, mire a lány az egész instáról letörölte feltöltött képeit (amiket egyébként megtaláltunk pinteresten), profilképét, összefoglaló történetét. Itt vége is lenne a vázolásnak.

Vélemény:

  Tulajdonképpen nem egyedi eset, hogy 10-15 éves kor között valaki magára húz egy betegséget, jellemet, nemet, a mai világban pedig teljesen a szerepbe léphet a közösségi médiák segítségével. Alapvetően a szerepbe lépéssel az internet világán kívül nincs gond, hiszen keresik magukat, sokszor figyelemfelhívásból, hiszen egy betegre többet kell figyelni, még ha ezzel nem is ér el figyelmet, tudatalatt még is ott lehet. Nem érzik jól magukat magukban, kritikusak önmagukkal, ezért keresnek valamit, amit magukra húzhatnak vagy valakit, akit utánozhatnak. Ez idővel rendeződik, rájönnek, hogy ők saját maguk szeretnének lenni, és nem érnek el túl sokat ezekkel a cselekedetekkel. Kinőnek belőle és visszanézve mosolyognak egyet rajta, amikor már hatékonyabb módszerekkel keresik önmagukat, vagy már meg is találták a helyüket a világban.

  A gond ott kezdődik, amikor az instagram, facebook teret ad ezeknek az álcáknak, szabadon kiadhatja magát akárkinek. Ennek a lánynak 100 fölötti követője volt, ami azt jelenti, hogy minimum 100 ember elhitte neki, hogy beteg, hogy neki nagyon rossz élete van, hogy rákos is és CF-es is, és így transzplantálták, majd utána rákkal műtötték. 100 ember hihette azt (tekintve, hogy a legtöbb követője is 13-15 éves), hogy a CF ilyen, holott annyi badarságot állított róla a lány, hiszen valószínűleg csak a filmből tájékozódott. Annyi ember sajnálta, bíztatta úgy, hogy valójában nem volt CF-es. Kérdem én: Ha a film így állítja be ezt a génhibát, és még rájátszanak oxigénkanüllel és ilyen oldalakkal, ki fogja elhinni egy mosolygó, futkározó, hébe-hóba köhintő 13 évesnek, hogy ő CF-es? Vagy ki fogja elhinni egy kanül nélkül, munkáját végző, tornázó 25 évesnek, hogy ő CF-es? Mert a CF ilyet is tud! Vannak, akiken egyáltalán nem látszik, és még azok közül is sokakon egy laikus észre nem veszi, hogy van valami, akik már rosszabbul vannak. A CF nem csupán kanül, köhögés és tx, hanem egy egész életen át tartó állapot, ami hol jobb, hol rosszabb, de folyamatosan romlik ilyen-olyan mértékben. A CF egy életérzés, valami, amit a legtöbben azóta ismerünk, hogy az eszünket tudjuk (persze vannak kivételek, akiknél később derült ki). A CF egy kicsit több, mint egy átlagos betegség, mint egy megfázás, és másabb, mint egy daganatos megbetegedés. Azt hiszem, hogy igazán megértsd, élni kell vele, vagy legalább ismerned kell egy CF-est gyerekkorától, de azért senkinek nem kívánom, hogy CF-es legyen ő, vagy a gyermeke.

  Ami pedig a leglényegesebb, hogy egy CF-es nem arra megy, hogy sajnálják. A legtöbben szégyellik, és nem igazán tudunk mit kezdeni a sajnálattal, mert attól nem lesz jobb. Nem akarjuk hallgatni, hogy jaj de rossz nekünk, nem akarjuk, hogy szánalmat keltsünk az emberekben, hogy kivételezzenek velünk, amikor nem muszáj. A legtöbben harcosok vagyunk, és mi csak meghallgatásra, megértő bíztatásra vágyunk, ha éppen elvesztettünk egy kisebb csatát. Vagy szimplán csak élünk, pont úgy, mint más, és csak annyira foglalkozunk az állapotunkkal, amennyire muszáj. A lány az instán sajnálatot váltott ki az emberekből, amit talán a film is kicsit csinált óhatatlanul is, pedig a sajnálattal nem haladunk előbbre.

  A filmre visszatérve egy kicsit... Tekintve, hogy csöpögős romantikát tartalmaz, betegséget, könnyeket, amiket ezúttal értékeltem, de a legtöbb tininek ugyanolyan, mint a többi csöpögős, betegséggel körülölelt romantikus film. Így hiába ragadott meg realisztikusan néhány pillanatot a film, mint a köpetürítés, kreon beszedése (vagy Will kreon nem szedése :D ehhez annyit fűznék hozzá, hogy a kedvenc jelenetem a filmben. Ugyanis Kreon nélkül az esetek többségében megy a hasunk, persze én is ismerek kivételeket. De akkor is.. Will hány évig ülhetett a WC-n, mert nem tudta, melyik gyógyszere a Kreon? :DDD ) vagy a nagyon vékony test, mert ezek olyan apróságok voltak, amiket a romantikus jelenetek rajongói elfelejtenek. Ami megmarad, hogy nem érhetnek egymáshoz, és hogy nagyon rosszul vannak. Kevesen néznek utána a betegségnek a film után, így csak annyit tudnak, amennyit ott láttak, és abból sem maradt meg minden. Így kicsit fals kép van sok ember fejében a CF-ről.

  Ettől a film nagyon tetszett, sok reális dolog volt benne, bár kritikát még ezeken kívül is tudnék róla megfogalmazni, de összeségében örülök, hogy létezik a Két lépés távolság. :)

- Rózsalány