Mindenkinek előnyére szolgál, ha jól tud levegőt venni, ehhez nem fér kétség! Na, de mi az a helyes légzés, és miben segít? Lehet, most azt gondolod, hogyan lehet egyáltalán rosszul levegőt venni? Beszívod, kifújod, mi ebben a nehéz? Igen ám, de nem mindegy, hogy hogyan teszed, illetve milyen gyakran alkalmazod a tudatos légzést.
Saját sztori: Kedd, kontroll. El sem mesélném, ha nem lenne tanulságos. :)
Nem történt sok minden, ugyanis amire mentem, meg sem történt, az átlagos kontrollon kívül. Az egész lényege a légzésfunkció. Ugyanis annak ellenére, hogy köhögök és hamarabb fáradok (bár ez javult az antibiotikumoknak hála), a légzésfunkcióm eredménye 135% lett. Ez az eredmény egy teljesen egészséges embertől is szuper jó, egy CF-estől pedig lenyűgöző. Azért egy héttel később írom le, mert bármennyire jó, ezt fel kellett dolgoznom. :D Gondolkodtam a "Miért?"-en, "Hogyan?"-on, de végül beletörődtem, és elfogadtam, hogy bár gőzöm sincs hogy, de ez az eredmény. Aztán eszembe jutott valami: Habár a megfelelő légzéstechnika a tényleges eredményen nem javít, de a rossz azonban ronthat rajta. Tehát nem csak azért ilyen jó, mert jól tudok lélegezni. Ha 90% lett volna, az azt jelentené, hogy elég ramatyul tudok levegőt venni, mert az állapotom szerint többre is képes lennék. Csodás, hogy jó az állapotom, de úgy éreztem, és ezt még mindig tartom, hogy alig csináltam valamit ennek érdekében. Lásd: 
Nem követendő példa fekve csinálni!!!!
(Egyébként az inhalálást is azért kell ülve csinálni, hogy a tüdő minden részébe jusson "cucc", de ez is csak úgy megy, ha le tudjuk egyáltalán juttatni a "cuccot" a mélybe. :D)
Most jön a titok!
Pici koromtól kezdve énekelek, énektagozatos voltam, és máig járok énekre, talán egy évet hagytam ki négy éves koromtól kezdve. Atletizáltam, bár jó ideje nem járok aktívan atlétikára, de a tesi órás futások és a néha szabadban tett gyaloglások/futások nem feledtetik el velem az atlétikán elsajátított technikát. Drámára is jártam alsóban egy évig, gimiben két évet. Debrecenben három évig jártam olyan gyógytornára, ahol heti kétszer kemény edzés folyt. Hogy miért mondom el ezeket? Mert mindenhol megtanítottak lélegezni, mindenhol új technikákat fedeztem fel.
Így talán nem érthetetlen a 135%.
Egy alkalommal, kíváncsiságból az egyik barátnőmnek a kezébe nyomtam egy olyan csutorát, amibe a légzésfunkciós vizsgálatoknál kell fújni (kapok egy párat, de mindig elfelejtem visszavinni, és most lehet lebuktam). Megkértem, hogy versenyezzünk, ki tudja tovább kifújni a levegőt. Az ő tüdeje teljesen egészséges, bár soha nem volt ilyen vizsgálaton, tehát értéket nem tudunk, de akkor az enyémet sem tudtam még. A verseny csak annyi volt, ki bírja tovább. Nyertem! Hogyan? Én teljes légzéssel, rekeszizomból tartva fújtam, míg ő először csak a tüdeje felső részével lökte meg a levegőt. Amikor elmondtam, hogy egész tüdőből fújjon, akkor is csak kicsivel bírta tovább, valószínűleg a gyakorlat hiánya miatt. Én meg sem tudtam neki mutatni, hogyan NE csinálja, mert képtelen voltam helytelenül meglökni a levegőt.
Sokféle technika létezik, amivel kihasználhatjuk nem is a teljes, de sokkal nagyobb tüdőkapacitásunkat, mint amit esetleg a hétköznapjainkban használunk. Ugyanis sokan csak tüdőnk egy részét használjuk, de ez oxigénhiányhoz, rossz közérzethez vezethet. Egy CF-es esetében pedig elősegíti, hogy gyorsabban romoljon a tüdőkapacitás. Ha a tudatos légzést kicsi korban elkezdjük a gyermeknek tanítani, egy idő után tudattalan lesz, és az lesz a természetes a gyermek számára, ha légzés közben egyenletesen emelkedik a mellkas és a hasi rész is, a váll pedig nem mozdul a helyéről.
Hogyan gyakoroljuk a teljes, tudatos légzést?
Sokféle gyakorlat létezik, de az alapja mindegyiknek az, hogy el tudjuk különíteni azt a három részt, ahova tudatosan levegőt vehetünk. A legkönnyebben úgy tudjuk megtapasztalni, ha segítségül hívjuk a kezeinket.
- Először a hasunkra helyezzük tenyerünket, és próbáljuk meg alá venni a levegőt. Ha nem megy rögtön, először lélegezzünk oda, ahova eleve tennénk (mellkas), és toljuk át a hasba, ami ezáltal ki fog domborodni.
- Majd helyezzük tenyerünket mellünk alá két oldalra, és most oda vegyük a levegőt. A mellkas meg fog emelkedni.
- Tenyerünket most mellkasunk legfelső részére tegyük, mell fölé, kulcscsont alá. Úgy lélegezzünk tenyerünk alá, hogy a vállunk ne mozduljon.
Gyakorlat teszi a mestert! Többszöri gyakorlással egyre könnyebben fog menni. Először érdemes fekve gyakorolni, majd ülve, utána akár kéz nélkül, állva. A lényeg, hogy lazuljunk el, hagyjuk, hogy a levegő átjárjon minket. Befeszülve semmi sem működik.
Ha már megy, többféle gyakorlatot is találunk akár az interneten, de mi is lehetünk leleményesek, ha már párat elsajátítottunk. Személyes kedvencem:
Egy nagy fitnesz labdára feküdjünk rá, és ott gyakoroljuk a mellkas és hasi légzést. Először mellkasba, majd toljuk át hasba, aztán vissza mellkasba, és lassan fújjuk ki a levegőt. A labda ellenállást ad, nagyobb erőre van szükség a légzéshez, így erősíti a légzőizmokat. Az úszás többek között ezért is jó, mert a víz ugyanilyen ellenállást tud biztosítani, ott is nehezebb lélegezni, mint a szabad levegőn.
A fitnesz szalag is jó társ tud lenni. Végezzük el ugyanezeket a légzőgyakorlatokat (1. 2. 3.) úgy, hogy közben a szalaggal "bűvészkedünk". Valahogy így:
Fontos, a légzőgyakorlatokat úgy végezzük, hogy orron szívjuk be a levegőt és szájon át ki.
Ezek az egyszerű gyakorlatok (és természetesen amit a gyógytornász mond, meg a profibb oldalak!!) könnyebbé tehetik a mindennapokat, és magasabbá a légzésfunkciós százalékot. Persze CF-eseknél a gyógytornász eleve mutat feladatokat, amikkel a helyes légzést el lehet sajátítani, de főleg gyerekeknél sokkal élvezetesebb olyan hobbit találni, amihez elengedhetetlen a jó légzéstechnika. Atlétika, úszás erősen ajánlott, mert ott tanítják is, hogyan spóroljunk a levegőnkkel (bár lehet máshol is, ezt nem tudom), de bármelyik sport jót tesz. Mondom én, akinek most erősen javallott, hogy végre újra kezdjen valamit a testével!! :D De ha a sport nagyon nem áll közel a gyerekhez, akkor sem kell kétségbe esni (bár minden szempontból az a leghasznosabb), mert az énekkel és a fúvós hangszerekkel is lehet erősíteni a tüdőt, de még hogy! Az énekléshez kell a rekeszizom, ahogy a fúvós hangszerek megszólaltatásához is, így erősödnek a rekesz- és a légzőizmok is. A helyes légzéssel erősödik a hangunk is, amivel magabiztosságot sugározhatunk akaratlanul is. Ezért jó a dráma is. Ahhoz, hogy be tudjunk zengeni egy nagy termet a színpadról mikrofon nélkül, erős hang kell, de ezt csak akkor tudjuk elérni, ha jól tudjuk képezni a hangot, és gazdálkodunk a levegővel is.
Egy szó, mint száz, a helyes légzés mindenki előnyére válhat, de a CF-eseknek külön jót tesz, ha már kicsi kortól kezdve figyelnek erre.
Tehát, összességében azért mégis csináltam valamit, hogy ilyen állapotom legyen, de természetesen a jó immunrendszer és az egyéb jó gének öröklése is hozzátesz az egészségemhez. :)
- Rózsalány
