Mi jut eszetekbe először a karácsonyról?

Nekem most a Grincs, de lehet csak azért, mert pár órával ezelőtt néztem meg. :D

Tudom, sokan leírták már, elmondták már, mi a karácsony rosszabbik oldala... A lényeg az ajándék, mindenkinek legyen minden, tömeg, sürgés-forgás a konyhában vagy a konyhán kívül, rokonlátogatás ezerrel, és a szünet pihenés helyett stresszel és nyűggel telik meg, majd szilveszterkor mindenki "kiissza magából a karácsonyt". Na, erről elég is volt ennyi, nem cibálom tovább a rossznak vélt oldalt, inkább nézzük meg mi a jó, vagy miről kellene szólnia a jó oldalnak.

Az emberek végigdolgoznak egy évet, már mindenkinek tele van a hócipője a sok munkával, majd eljön a karácsony, amikor levetjük hócipőnket, és a meleg szobában a szeretteinkkel kipihenjük a fáradalmakat. Meleg italokat fogyasztunk, és mézeskalácsot sütünk. Nem hajszoljuk túl magunkat, mert meg akarunk felelni lényegében a saját elvárásainknak, hogy "Jajj, mindenkinek ajándékot kell venni". Ha tényleg ennyire fontos, hogy mindenkinek tudjunk egy csomagot adni, akkor év közben gyűjtsük nekik össze az ajándékzacsiba valót. DE, amire mindenek előtt alapoznunk kell, az a szeretet. Mert mit ér egy ajándék, ha fapofával adják és fogadják? Mit ér egy rokonlátogatás, ha vitába fullad, vagy sértődésbe? Mit ér a sütés, főzés, ha nem lélekkel csinálják? Mit ér a szeretet, ha nem adják és kapják?

Saját élmények:

Szent este mindig itthon "kuksoltunk", nem mentünk senkihez, ez a mi kis családi ünneplésünk volt. Régebben mama is nálunk töltötte ezt a napot, de amióta a szüleim elváltak, ő is külön látogatási pont lett. Amikor a keresztszüleim közelében laktunk, volt, hogy velük is ünnepeltünk, de ez szintén nem aktuális már. Este vacsi után ajándékoztunk, és társasoztunk vagy beszélgettünk. Az idei karácsony más volt a többinél. Biztos volt már, hogy nem voltunk/voltam egész nap otthon, olyan is, hogy beteg voltam (tavaly), de ilyen mint most, nem hiszem, hogy előfordult volna valaha. Persze amúgy is minden karácsony más, na de az idei...

Anya lába a reumától használhatatlanná vált, egész nap bicegett vagy inkább lábra sem állt. Ez a vacsi szempontjából érdekes, de ne szaladjunk ennyire előre. Aznap az első ajándékom egy Auchanba érkezett csomag. Nem tudtam, hogy kerül oda, nem számítottam rá, de a napom első pontja egy buszozás volt a csomagomért. Na, ez a karácsony! Kiderült, hogy egy olyan ember okozott nekem meglepetést, akivel egy ideje már beszélgetek. Egy CF-es tündéri kislány anyukája. A csomagban található levelet megkönnyeztem a buszmegállóban, pedig tőlem a "mások is látják a könnyeimet" teljesen távol áll, az okát talán egyszer kifejtem. Megkapni azt, hogy hálásak, és segítettem nekik, fantasztikus érzés. Szeretve éreztem magamat, és hazafele a buszon ezen gondolkodtam. Az egész lényege a szeretet. Szeretni embereket, érzéseket, dolgokat. Szeretni a hálát, hálásnak lenni, és hálát kapni. Szeretet nélkül az a csomag üres lett volna, mint az összes többi, de hál' Istennek, én sok szeretetet kaptam idén. Nagyon hálás voltam/vagyok a hálájukért! :) A vacsi... Anya ült, mi meg a keze alá dolgoztunk, és bármilyen kétség nélkül mondhatjuk, hogy a hármunk által készített vacsorát fogyaszthatjuk. A karácsonyi zene a fülünk mellett duruzsolt, és sokat nevettünk... magunkon. :D Én pedig... Hát én beteg voltam. Ráadásul az ízeket sem éreztem, de az állagokért minden elismerésem! Ilyen omlós húst frenetikus élmény volt rágni. Szeptember óta bele-bele csúszom a megfázásokba, de most lázzal együtt tört ki rajtam a nátha, pont karácsonykor. Én meg csak mantráztam, hogy "Értékeld, hogy kapsz levegőt!", még ha nem is az orrodon... :D

Karácsony barátokkal

Nem voltam hajlandó lemondani az éjszakázós karácsonyi négyes összejövetelről, akkor sem, ha még az egy hónapig érvénybe lépő "ők jöhetnek, de te nem mehetsz a barátaidhoz" törvény betartására voltam szorulva. A CF csak másodlagos kérdés volt, ha máshoz megyünk, akkor megoldom. Viszem a kis pakkom, és elintézem magamnak. Így viszont még jobban jött ki, mert lehet, hogy a nyomorgás elkerülése végett mindenki máshol aludt végül, és a társasjátékozás sem az én szobámban folyt le, de legalább élveztük. Sőt, az inhalálást is meg tudtam oldani. Mert... hálát adok azért, hogy olyan barátaim vannak, akik megértik a CF-et. Lehet, hogy nem tudják átérezni és néhány dolgot vagy érzést el kell magyarázni, hogy miért van, de sosem éreztem magam kellemetlenül, ha mondjuk köhögök. Amikor először láttak kezelést csinálni, akkor is volt, amit el kellett mondani milyen, hogy értsék, de kíváncsian érdeklődtek, nem úgy, mintha egy idegen lény lennék. Az idei összejövésen mi főztük a vacsit, és jó sokat beszélgettünk. A társasozás közben kezdett elmenni a hangom, és sűrűbben kezdtem el köhögni. Majd amikor kimentem, hogy "kiürítsem" a tüdőmet, elég sötét és vérrel színezett dolgot láttam, szóval akkor eldöntöttem, hogy itt az ideje az inhalálásnak. Beközöltem a társasjáték kellős közepén, és erre egy olyan választ kapni, hogy "Persze, nyugodtan", olyan felemelő érzés. Minden ugyanúgy folytatódott tovább, én maszkkal inhaláltam, hogy hozzá tudjak szólni néha a dolgokhoz, és az sem zavarta őket, hogy néha köpködöm (a második vérköhögés után mániákus köpködő lettem). :D Ilyen izgalmas inhalálásban is régen volt részem. :)

Szóval, a karácsony a szeretet ünnepe, és jó lenne, ha tényleg így élné meg mindenki. Azonban szeretni sem csak karácsonykor kell, mert egy mosoly, egy kedves üzenet, egy képeslap, egy beszélgetés, egy kedves gesztus is csodákra képes, egy napot szebbé tehet, de akár életet is menthet.

-Rózsalány