Egy rövid időre úgy tűnhetett, hogy felszívódtam a blog felszínéről, de aggodalomra semmi ok, itt vagyok. A nyaram pörgős, mindig van valami, hogy ne unatkozzak. Végül minden napra sikerül betartanom, hogy ne legyek egyedül, még akkor is, ha ez nap elején látszólag kivitelezhetetlen. Valaki mindig megtalál, hogy kimentsen unalmamból. Persze néha jó feltenni a lábamat, és élvezni, hogy pihenhetek. Egy hűsítő limonádéval a hőségben, egy jó könyvvel és egy puha párnával. Ha nem lenne meleg, még gyertyát is gyújtanék.

Születésnapom alkalmából kaptam egy könyvet. Nagy betűkkel az elejére van írva, hogy HYGGE, a dán életérzés, amely boldoggá tesz. A cím lenyűgözött, már az is örömmel töltött  el, hogy könyvet tarthatok a kezemben, mely a boldogságról szól. Nem estem neki rögtön, hagytam, hadd érjen egy kicsit a könyvespolcomon, szokja meg a teret, nézzen körül, élje be magát a környezetbe. Nagyjából egy hét után kezembe vettem, megtapogattam, lapjait átforgattam, kezemhez szoktattam. Minden könyvnél így van ez, de ez különlegesebb a többinél. Leírja a hygge (hüge) érzését, és magát a könyvet olvasni is pont olyan, mint a hangulat, amit leír. Igazán hyggelig.

Na, de mit is jelent az, ha valami hyggelig? Vagy mi az a hygge? Meik Wiking több, mint 250 oldalon mesél nekünk a hygge fogalmáról, arról, hogy a dán életfelfogásnak mennyire alapja ez, illetve betekintést ad a Boldogságkutató Intézet hyggéről szóló tanulmányaiba. Statisztikákat mutat nekünk, és összefoglalja, miért a dánokat tartják a világ egyik legboldogabb népének?

Bár még járom a lapokat sorban, és nem értem a végére, azt hiszem mégis meg kell osztanom felfedezésemet. Azt, amit csinálok télen, nyáron, ősszel és esetleg tavasszal, amit érzek olyankor, ahová elröpít, az a hygge. Nem ez volt életem központja, de mindig szakítottam időt egy igazán hyggelig elfoglaltságra. Mindenkinek megvan, amikor télen egy forró teával, kakaóval vagy kávéval bekuporodik a kandalló elé vagy az ágyba, meggyújt néhány gyertyát, esetleg életre kelti a fényfüzérek fényeit, és beszélget a családtagjaival, vagy egyszerűen csak olvas, rajzolgat. Minden ember más-más elfoglaltság keretében érzi magát meghittnek, nyugodtnak, boldognak.

A hygge eseményeim általában kicsit kirúgnak a hámból. Mivel cukordiétán vagyok, így a cukros ételek/italok elkerülendők, de nem kivitelezhetetlen hogy édesség fogyasztására való hajlamaimat kielégítsem. Vannak biztos helyeim, ahol találok diabetikus gumicukrot, pillecukrot, és még a kakaómat is egész egyszerű cukormentesen édesíteni. Így ezek a hozzávalók elengedhetetlen részei a boldogságnak. Talán cukordiétával még élvezetesebb az a pár alkalom, amikor habzsolhatom a pillecukromat, miután gyertyaláng felett megsütöttem. Képzeljétek el, amikor egy kisgyerek fülig érő mosollyal tömi magát a nyúlós, mámorítóan édes finomsággal. Na, pont úgy nézek ki, és nem szégyellem, iszonyatosan felemelő érzés. Amellett, hogy kikapcsol, még finom is.

Ez az időtöltés azonban több, mint édesség. Egy lágy zene, és gyertyák nélkül nem lenne hyggelig az este. Ha nagyon meleg van, akkor talán elengedem az "élő fény"-t, de a fényfüzérek sosem maradnak kikapcsolva. A szobámban (ami olyan pici, hogy három ember már csak ülve fér el kényelmesen) összesen négy fényfüzér van, a leghosszabb a galériaágyon van végigvezetve. A fény olyan megnyugvást ad, amely elfeledteti a rossz dolgokat. Kitörli, miért kell izgulni, ellazít, segít feltöltődni.

Ha mindez megvan, akár teljes is lehet az élmény, de alkalomadtán hiányzik valami a képből. A társaság, a közös evés, ivás, beszélgetés még teljesebbé teheti a már így is meghitt hangulatot. Pár jó barát, akik közel állnak hozzád és a család is békés, nyugodt hangulatot teremthetnek köréd, akik között szeretetben érezheted magadat. A közösség erősít, és kizökkent a magányból. Azt hiszem, számodra kedves, mosolygó emberek között eszedbe sem jut magányosnak érezni magadat.

Összefoglalva ennyi lenne az én hygge élményem, de a végén nem hagyhatom ki a kedvencemet. Nyelvi előkészítős évemben a legtöbb órám német nyelvtanból volt. Heti kilenc nyelvtanórával pedig elég sok írásbeli házit kaptunk. Második félévben pedig mellé jött a nyelvvizsga feladatlapok otthoni kitöltése is. A szóbeli feladatokat sosem tudtam megnyugtatóvá varázsolni, de az írásbeli leckék megírása néha élvezetes pont volt az életemben. Nem mondom, hogy mindig mindenem kész volt, mert volt, hogy kipurcanva értem haza és örültem, ha aludhatok összeroppanás nélkül, de az a pár nap és pár óra, amikor rituálé szerűen írtam meg a német nyelvtan házimat, felejthetetlen emlék marad. Azt hiszem életem végéig megmarad az érzés, amikor lágy gyertyafény mellett, asztali lámpánál, egy bizonyos zenére súroltam a ceruzát munkafüzetemhez. A levegőben karácsony illat szállt, még akkor is, ha már tavasz volt, és félelem, gyomorgörcs és minden egyéb kellemetlenség nélkül néztem a szavakat, olvastam a szabályfüzetet, és kellemesen töltögettem ki a munkafüzetet. Nyelvi előkészítős évem legszebb emléke, ami a tanulással kapcsolatos. Ezt még akkor is bevallottam.

Kívánok mindenkinek nagyon hyggelig élményeket, pihenjetek, hiszen nyár van. Adjatok magatoknak, családotoknak néhány órát, ami meghitt és kellemes, és nincs benne más, csak boldogság!