Érdekes, hogy nem tévesztem a napokat. Ezek szerint, ez nem olyan, mint a nyár.  Bejött egy doktornő, aki kérdezgetett, meg papa is bejött, és különösen jól esett, hogy Morci nővér volt. Igazából talán őt szeretem a legjobban. (Naplóbejegyzés, 2018.04.10)

Ma a szokásos dolgokon kívül, amikor éppen tanítottak, bejött egy magas, kedves mosolyú nő. Mivel tanítás folyt, rettentő keményen ( :D ), ezért később jött vissza. Mikor bejött, először megkérte mondjak el mindent, amit a CF miatt csinálnom kell. Kezelés, gyógyszerek, egyéb. Majd mikor a száraz részén túl lettünk, arról kérdezett, lelkileg hogy élem meg, miben nehezebb így az életem. Én meg készségesen válaszoltam. Nyilván sok minden másabb így az életemben, de mivel 65 rózsa köré építem minden dolgomat a kezdetektől fogva, nem tűnik fel, hogy annyival nehezebb lenne, csak amikor látom, hogy másoknak mennyivel könnyebb pár dolog. Vagy amikor szembesülök azzal, hogy a nekem átlagos dolgokat magyaráznom kell másoknak. Például, hogy miért kelek fel hat órakor, miért veszek be kapszulát evés előtt, miért izzadok le egy kis futástól, és miért vagyok sovány, ha mindig csak enni látnak.

Délután papa jött be, hozott egy doboz diót, és megint rá akart beszélni az úszásra. Nem bánom, de nem is szeretem a rábeszélést. Az úszás valóban jó dolog, mint mozgás, és a tüdőmnek is nagyon jó, de az uszoda nem CF-eseknek való hely, szóval maradok a futásnál.

Ma a délutáni infúzióm nem akart elindulni, úgyhogy egy ideig azt hittem, magasba tartott kezekkel kell megvárnom, amíg lecsöpög, de végül egy párnának támasztva vártam meg a húsz percet.